A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem a 2016/2017-es szezonban három férfi, és egy női csapattal is részt vett a Budapesti Egyetemi-Főiskola Sportszövetség által rendezett kézilabda-bajnokságokban. A férfi mezőnyben a legtöbb gólt, szám szerint 76-ot a BME-Schönherz II. néven szereplő gárda átlövője, Kiss Mátyás szerezte. Ennek kapcsán beszélgettünk a gólkirállyal saját (elsősorban) egyetemi kézilabdás történetéről.
Matyi, köszönjük, hogy elfogadtad felkérésünket. Mesélj kicsit az elejéről, honnan ismerted meg a BME-Schönherz csapatát?
Az egyetem második félévében felvettem testnevelés tantárgy keretében a kézilabdát, Jenei Csaba tanár úr tartotta az órákat. Az egyik alkalom után beszélgettünk, és elhívott a BME-Schönherz csapat edzéseire. Természetesen örültem a felkérésnek, és már az aznap este lementem a srácokhoz. Így kezdődött a történetem a csapattal.
A BME-Schönherz ugyebár az egyetemi bajnokságban is indul, ráadásul idén már két gárdát is nevezett. Milyen szellemiségben folyik náluk, nálatok a munka? Csak a versenyzés és a győzelem a cél?
Nyilvánvalóan senkit nem kényszerítenek rá, hogy lejöjjön edzésre, vagy játsszon egy bajnoki mérkőzésen. Egyetemisták vagyunk, de emellett szeretjük a kézilabdát – ezért csináljuk. Ez érezhető
az edzéseken és a mérkőzéseken is. Baráti a hangulat, összeszokott társaság. A mérkőzéseken nemcsak
a győzelem a cél, hanem emellett mindenki szeretne kikapcsolódni és játszani is egy jót.
Milyen az egyetemen a három fiúcsapat viszonya?
A Schönherz név alatt egy teljesen baráti közösség alakult ki, az edzések közösen folynak. Mivel egyre ismertebb lett a társaság az egyetemen, sokan szerettek volna játszani, de ehhez egy csapat nem tudott elegendő játékidőt biztosítani. Ezért indult el az idei bajnokságban már két gárda, ahol egymás ellen is küzdöttünk.
A harmadik BME-s csapat idén a másik csoportban szerepelt, őket személyesen nem ismerem.
Szerinted az egyetemi órát helyettesíti az edzés? Te folytattad a tantervi kézilabdát is?
Eltérő a színvonal edzésen és órán, persze ez a normális. Az egyetemi órára azok a diákok jönnek el, akik újoncként szívesen megismernék a kézilabdát, kevesen játszottak korábban csapatban. Az edzésen legtöbbünk 5-6 éves kézilabdás tapasztalattal bír, így érthető, hogy magasabb színvonal. Emiatt edzésen azt éreztem, hogy többet fejlődhetek, mint órán.
De a csapatnál is mindenkit várnak, volt már példa ott is újonc kézilabdásra. Van, aki csak edzeni jár le, van, aki a bajnokságban is játszik, ez változó. Igazából teljesen nyitottak vagyunk, segítjük egymást. Ezért jó legtöbbünk tapasztalata, mert gyorsabban fejlődnek, akik az alapokról indulnak.
Én az edzések mellett természetesen folytattam a tantervi kézilabdát, mert nem ártott reggelente az a plusz egy óra mozgás. Jól kiegészíti egymást a két lehetőség, nekem a kettő kombinációja vált be.
Korábban hol kézilabdáztál?
A Kecskeméti Sportiskolában kezdtem tanulni az alapokat 11 évesen. Hat évig játszottam ott, ezalatt gyermekbajnokságokban, utoljára az Országos Serdülő Bajnokságban szerepeltem.
Kifejezetten tervezted, hogy folytatod az egyetemen a kézilabdát, vagy csak belecsöppentél?
Alapvetően nem volt tervben, hogy folytatom ezt a sportot, de elkezdett hiányozni a labda két és fél év kihagyás után. Ekkor kerültem az egyetemi kézilabda világába, úgymond visszaszerzett magának a sportág.
Egyébként az egyetemen belül jól működik a sport, és azon belül is a kézilabda népszerűsítése, ahogy látom, sokan sokfelől jönnek a csapatba, és mindenki különböző csatornákon értesül a csapatról – vannak plakátok, hírlevelek, Facebook-oldal, tehát a hallgatókat eléri az üzenet, és jönnek is játszani.
Mit gondolsz, felnőtt bajnokságban (Budapest vagy akár NB-s szintű) részt venni nehezebb lenne?
Egy felnőtt bajnokság mindenképpen nagyobb kihívás lenne, mint az egyetemi, mert a hétvégéken több időt igényelne. Itt jön ki a bajnokság nagy előnye, miszerint hétközben játszunk. Szerencsére jó tanulónak mondhatom magam, ezt a félévet 5 feletti átlaggal teljesítettem az egyetemi bajnokság mellett, ezért úgy érzem, be tudnám osztani az időmet akkor is, ha felnőtt bajnokságban vennék reszt. Egyébként a jövőben szeretném magam kipróbálni esetleg NB-s szintű csapatban is.
És ha lenne egy országos szintű egyetemi bajnokság, részt tudnál venni a küzdelmeiben? Egy felsőoktatásbeli csapat tud szánni extra időt és energiát az utazásokra?
Egy kicsit mindenképp nehezebb lenne, de nem kivitelezhetetlen a dolog, szerintem a hallgatók szívesen áldoznának erre is időt, ez már annyival nem több, hogy ne érje meg országos szinten megmérettetni más főiskolás-egyetemi csapatokkal. Szívesen vállalnám a részvételt, remélem, hogy minél hamarabb lesz ilyenre lehetőség.
Matyi, köszönjük, hogy válaszoltál! További sikeres góltermelést kívánunk!
Én köszönöm a lehetőséget, és a jókívánságot.